Посетите Суботицу Дубра управа
Управа за капитална улагања АП Војводине
LAP za mlade
Program razvoja sporta Grada Subotice
Mreža za razvoj Subotice
Centar znanja o međuopštinskoj saradnji
ЛОКАЛНИ АКЦИОНИ ПЛАН ЗА УНАПРЕЂЕЊ E ПОЛОЖАЈА РОМА
ROMACTED
Colourful Cooperation
OPTI-BIKE
ART NOUVEAU
IPA CBC CRO-SRB
Exchange 5
MZ Šupljak

Ludasi hírharang 2009. augusztus

06.11.2009.

Falunapi ereszd el a hajamat

Mint minden évben, az idén is megrendezésre került Ludason a falunap, a falunap keretein belül pedig a már hagyományos fokhagymafesztivál, ami már tizenharmadik alkalommal vonzza a helyi és környékbeli látogatókat.

2635_1.jpg

Az ünnepség augusztus 8-án, szombat délután 15 órakor lovas felvonulással vette kezdetét. A felvonulás a vásártérről indult, és első megállóként a Szent Katalin templomot vette célba. Voltak, akik lóháton vonultak, míg mások a feldíszített kocsikon népviseletbe öltözve és zeneszó kíséretében emelték falunk ünnepének fényét. Kocsmár Györgynek, Balog Ferencnek és Dencs Sándornak köszönhetjük, hogy azok is részesei lehettek egy kicsit az ünnepségnek, akik ezen a napon otthon maradtak. A szentmisét Füleki József és Dobai István tartották. Az ünnepi szentmise keretein belül megtörtént az új kenyér megszentelése, a mise végeztével pedig mindenki vehetett a cipókból.

A vásártéren egész nap folyt a munka, de csak estefelé kezdtek gyülekezni a meghívott vendégek mellett a falubeli és környékbeli látogatók. A vásártéren finom, illatozó lángossal kínálgattak kicsit és nagyot. Aki pedig tartalmasabb vacsorára vágyott, az vehetett pörköltet és rostélyost. Fokhagymatermelőink most sem vallottak szégyent, a kiállítók gyönyörűen megfont füzérekkel rukkoltak elő az idén is. A fokhagymafesztivál zökkenőmentes lefolyásáról Engi Gábor gondoskodott.

Az esti kultúrműsor kezdete előtt a hangulatot az oromhegyesi Tresnyeváci ászok zenekar emelte. A rövid, tartalmas műsort Aladics Tibor köszöntője nyitotta meg, majd az elmúlt egy évben született tíz baba lett megajándékozva. Reméljük, hogy az elkövetkező években még több csöppséget kell színpadra hívni. Az est folyamán színpadra léptek mesemondóink, a népdalkör, néptáncot és klasszikus táncot is láthatott a nagyérdemű, még a humort kedvelőknek is kedveskedtek a műsor összeállítói. Átadásra került a „Ludas büszke rád” díj, melyet Füleki József plébános és Rácz Szabó Ferenc volt kántor kaptak meg. „Tiszteletbeli ludasi” címett kapott Kopasz Éva óvónő. A műsor keretén belül meg lettek ajándékozva Ludas fokhagymatermelői is: az első díjat id. Zemkó Ilona, a másodikat

Szakács Júlia, a harmadikat Varga Mihály kapta gyönyörű fokhagymafüzéreikért. A legidősebb fokhagyma-termelőnek járó elismerést idén is Szalai Emília érdemelte ki. Gratulálunk!

A műsor végeztével a színpadot ismét az oromhegyesi zenekar vette birtokába, és hajnalig tartó mulatság vette kezdetét. Az est folyamán a felsőhegyiek ostorpattogtatással kápráztatták el a vendégeket, akik ezt nagy tapssal viszonozták.

Az ember szívét jó érzés tölti el, ilyenkor falunap tájékán, amikor mindenki egyként ünnepel és a mindennapi gondokat félretéve a barátoknak, ismerősöknek szentel egy vidám estét.

Gulyás Emese

 

Sporttalálkozó Ludason.

Szombaton reggel nyolcra már izgatottan vártuk a vendégeinket.

Fél kilencre benépesült a pálya. A gyerekek tíztől tizennégy éves korig vettek részt Ludas, Hajdujárás, Királyhalom és Kispiac csapatában. A felnőtteknél Királyhalom, Hajdújárás, Ludas F.SZ., Palics, Martonos, a Ludasi bikák, Crne Legende és a Ludasi ifik csapata játszott. A mérkőzések sportszerűen zajlottak három pályán. Időközben a negyedik pályán elkezdődött a barátságos röplabdamérkőzés. Pár óra múlva mindenki indult az eredményhirdetésre. A gyerekeknél Hajdújárás lett az első, Ludasé és Kispiacé lett a második és a harmadik hely, Királyhalom lett a negyedik. A felnőtteknél a Ludasi bikák csapata végzett a harmadik helyen, második helyre szorult a palicsi csapat és Hajdújárás tért haza veretlenül és vitte haza a kupát. A sporttalálkozót megkoronázó ebéd mellett a csapatok barátkoztak egymással, ezután én és Szalma Barnabás néhány zsákba összegyűjtöttük a műanyag flakonokat és elvittük a konténerbe.

Remélem a következő sporttalálkozó is ilyen nagyszerűen fog zajlani.

Takács Dominika


Kedves ludasiak!

Az idei falunap Ludason, 2009. aug.8-án, külföldi vendégek nélkül telt, mégis olyan fenséges és méltóságos volt. A szervezésbe nagyon sok munkát fektettek a ludasi emberek. Különösen a Helyi Közösség vezetőségének tagjai, és Aladics Tibor, a H. K. elnöke, aki fáradhatatlan a szervezésben és az ötletekben. Méltóságos volt a délutáni szentmise, a szentbeszéddel és a kenyérszenteléssel. A kenyér kiemelt helyet kapott az idei falunap megünneplésében.

„A kenyér nálunk még mindig kenyérke.

Így becéztük, mert Isten adta étek.

Földre dobni, vagy (jaj ne!) szemétbe,

Megbocsáthatatlan, főben járó vétek.”

Ezek a gondolatok olyan ellentmondásosak a mi jellemünkkel, és ahogyan mi bánunk ma a kenyérrel. Szemetes kukákat töltünk vele, megalázzuk a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Sárba, mocsokba tiporjuk a földműves ember verejtékét, várakozását, munkáját.

„Édes jó Istennünk,

Te légy mindörökké legszentebb kenyerünk!”

A ludasi plébánia hittantermében szülődött meg a Ludas Matyi M.E. is, Vörös Imelda kezdeményezésére, de nem sokáig volt a hittanteremben. Engi Péter a H.K. akkori elnöke talált sokkal megfelelőbb helyet, amely közelebb volt a gyerekeknek, és a munkakörülmények is jobbak voltak. 15 éven keresztül szoros volt az együttműködés az egyházközösség és a Helyi Közösség között. Sokat segítettek nekem Péter is, és most Tibor is. Köszönöm nekik, és a ludasiaknak az elismerést, amit a plébánia átadásának alkalmából kaptam a Falunapi záróünnepségen.

Füleki József

 

Tisztelettel köszöntöm a Hírharang kedves olvasóit!

A ludasi egyházközség új plébánosaként jelentkezem. Eddig Szabadkán a Szent György plébánia hívő közösségét szolgáltam, és vezettem az Egyházmegye szeretetszolgálatát, a Caritast. Itt Ludason a gyermekkorom emléke ébred fel bennem, mert a templomba a tanyáról sokat gyalogoltam. A városi forgatagból jó kijönni ide a faluba és élvezni a csendet.

Miért helyezett falura a Püspök Úr? Az ok egyszerű: Mivel a Caritas igazgatója vagyok nyolc éve, és az egyházmegyében a karitatív-szociális tevékenység állandóan bővül, nehéz volt ellátni mindkét helyen a teendőket. Ezért bízták rám ezt a kedves kis közösséget. Annyit ígérhetek, hogy ezután sem kap a ludasi egyházközség kevesebbet, mint eddig, ám többet sem adhatok, mert a hétvégeken leszek itt. Arra kérek tehát mindenkit, hogy ha csak lehet, szombaton vagy vasárnap délelőtt keressenek a plébánián. Szeretnék minél több családot megismerni, mert csak azokkal tudunk közösséget építeni, akiket ismerünk. Az Egyház pedig természete szerint közösség. A falu is akkor igazi, ha közösségként él és fejlődik. Közös a célunk: boldogan, szépen, egymást segítve együtt élni, küzdve a békés máért és a szebb jövőért. Mi, hívő emberek, ebben a küzdelemben számítunk az Isten segítségére is. Nekünk nagyobb elkötelezettséggel kell másokkal is törődnünk, mert Jézus azt mondta:

„Bármit tesztek bárkinek az emberek közül, nekem teszitek.”

Csak akkor mondhatjuk, hogy szeretjük az Istent, ha szeretjük az embereket. Köztünk senki sem szenvedhet ínséget, nem maradhat magára.

Nagyon örülök annak, hogy a falunak van lelke, vannak emberek, akik éltetik a kultúrát, a szép hagyományokat. A közösség életének ez a virága. Eddig azt tapasztaltam, hogy nagyon sokat érzik magukénak a templomot és a plébániát, mert az a valóság. Mi papok, jövünk és megyünk, de a közösség marad. Ahogy a családon belül ma alapozzák meg a jövőt, a gyermekeik jövőjét, úgy a plébánia- és faluközösségben is ma kell megalapozni a jövőt, építve a múltra. Remélem, nekem is sikerül valamit beleépítenem e közösség jövőjébe.

Dobai István

 

Ludasi tábor

Tizenegyedszer is megnyitotta kapuit a ludasi iskola a táborozni vágyó gyerekek előtt. Idén öt napra szerveztünk változatos és pörgős, játékokkal teli programot. 4-15 éves gyerekek nyüzsögtek az iskolaudvaron. Testvérfalvunkból, a heves megyei ludasról is érkeztek táborozók.

Hétfőn, augusztus 17.-én, ismerkedős nap volt. a legtöbben már ismerték egymást, de szerencsére minden évben akadnak újoncok is, akikkel meg kell ismertetni a tábori életet és szabályokat. A tavalyihoz hasonlóan, idén is zászlófelvonással és fogadalomtétellel indult a heti program. Délelőtt a csapatok, kalózként kincses térképért szálltak harcba egymással különböző ügyességi játékokon, majd délután e térkép alapján keresték meg a csapatuk kincsét.

Kedden bohócorrot viseltek a gyerekek. Viccelődtünk, játszottunk és megkezdődtek a kézműves foglalkozások is. Schramm Tiborral agyagedényeket készítettek az ügyes kezűek, Edinával pedig üveget festettek. Persze a kerékpárok sem pihentek, Joka bácsi gondoskodott a bicajversenyekről. A délután az egészséges életmód jegyében zajlott. Dr. Tikvicki Erzsébet fogorvos és Sörös Márta biológia-kémia szakos tanár tartottak "gyereknyelven" előadásokat.

A szerdai napon indiánbőrbe (és főleg festékbe) bújt a gyereksereg. Akik még nem jutottak a fazekaskoronghoz, lehetőségük volt készíteni vázát, gyertyatartót, vagy amihez kedvük volt. A többiek Horvát Flóriánt hallgatták, aki a madarakról, gyűrűzésükről, költözésükről, valamint a Ludasi tó élővilágáról mesélt. Délután megcsomóztuk a pólókat, amiket péntekig különféle színűekre festettünk. A ludasi természetvédőkkel csónakázhattunk a tavon, majd a vásártéren nagy métamérkőzést (a méta a cserkészek baseball-ja) rendeztünk. Az iskolaudvarba visszatérve vizes játékkal hűtöttük le egymást.

Csütörtök a magyarság jegyében zajlott, hiszen Szent István napja volt. Raffai Judit a környék történelméről, szokásairól beszélt, Barát Bözsi néni és Szalai Emi néni pedig a régmúlt időkről meséltek. Osztrogonác Simonnal sétálni mentünk a tóparton, a tó földrajzi helyzetéről és a környék növény- és állatvilágáról kaptunk ismertetőt.

 

Természetesen a kézművesség sem maradt ki a programból. Gór Endre kosárfonó egész nap a gyerekek rendelkezésére állt. Délután Vörös Imeldával sokféle játékokat játszottak a csapatok.

Métabajnoksággal telt a péntek délelőtt. Aladics Tibor felelt a délutáni, táborzáró játékokról. Négy csapat versengett egymással ügyességi és szituációs játékokban. Este a szülőket is vártuk a táborzáró bulira, akik saját fülükkel is hallhatták gyermekeik táborzáró fogadalmát.

 

Élményekkel teli öt napot zártunk, reméljük, a gyerekek is így érzik, és jövőre is a Ludasi Tábort választják.

Ezúton is köszönet mindazoknak, akik részt vettek a tábor szervezésében és lebonyolításában, valamint a szponzorainknak, akik pénzzel illetve termék- és terményadományukkal tették megvalósíthatóvá a tábort.

Táborzáró fogadalom: Erősen fogadom, és esküszöm a Ludasi tó iszapos vizére, hogy jövő nyáron mindent megteszek azért, hogy a Ludasi Táborba eljussak. Leküzdök minden akadályt, szót fogadok, jó leszek csak, hogy ide elengedjenek. A táborról egy rossz szót nem mondok, ha igen, a fűzfán fütyülő rézangyal egyesével tépje ki a hajszálaimat. Ígérem, hogy találkozunk jövőre! Isten engem úgy segéljen!

Segítők: Zemkó Ilona, Kádár Erzsébet, Zvekán Edina, Zvekán Nikoletta, Aladics Tibor, Kádár Karolina, Kádár Brigitta, Takács Valéria, Kasza Gábor, Kovács Írisz, Engi Magdolna, Engi Enikő, Cvijin Josip, Balázs Piri Dávid, Gulyás Oldal Emese, Sörös Márta, Kovács Ildikó, Vásárhelyi Teréz.

Szponzorok: a palicsi iskola, Ludas Matyi M.E., ludasi helyi közösség, Noge, Ludas Centrum, Zeleno Zdravlje, Szent Teréz gyógyszertár, B&H Company, Kovács Norbert, Óvári Zsolt, Takács Károly, Móra Ferenc, Jenei István, Engi Katalin.

Kádár Brigitta

 

Elindult útjára a vándorserleg

A helybeli Természetvédők csoportja igyekszik egész évben aktív maradni, a mindenki által ismert tevékenységek mellett, mint amilyen a fásítás, zöld felületek karbantartása, tó felügyelete és rendezése, és jut idő a horgászversenyek megrendezésére is. Havonta tartjuk meg, egy közösen kiválasztott szombati napon, igaz nagyon sokszor nehéz összehozni, hogy mindenkinek megfeleljen.

A versenyt két korosztályban tartjuk, az egyik a gyerekek csoportja, amely a partról versenyez, a másik a felnőttek csoportja, amely csónakokból illetve stégekről igyekszik eredményt elérni. Ezen kívül ki kell hangsúlyozni, hogy minden verseny alkalmával, míg a versenyzők igyekszenek minél több halat fogni, addig a parton pár ügyes kéz próbál felejthetetlen egytálételt készíteni a versenyzők számára.

A megmérettetés a kora reggeli órákban veszi kezdetét, és négy óra aktív horgászás után kerül sor a mérlegelésre. A gyerekek egyénileg versenyeznek, és a részükre érmeket osztunk, míg a felnőtteknél párosan folyik a megmérettetés, és az első helyezettek vándorserleg birtokosaivá válnak.

Az a páros, amely három alkalommal győz, örök tulajdonosává tudhatja a szép serleget. Eddig júniusban, júliusban, és augusztusban kerül sor versenyre. A gyerekeknél az első versenyt: Aladics Máté nyerte, majd Krisztián és Kolovics Szilveszter követték.

A második versenyt: Takács Rihárd nyerte, második Szarapka Renátó, harmadik Szarapka Bence lett. A felnőttek mezőnyében az első alkalommal: Jenei–Simić páros bizonyult a legjobbnak, majd Varga–Kothenc a második, és Gulyás–Szedlák zárta a sort harmadik helyen.

Szintén a felnőtteknél de a második versenyen a következőképpen alakult: első Nenad-Rajko páros, második Szedlák–Szvetozár, míg a harmadik Varga-Kolovics páros lett.

Élnék a lehetőséggel elmondani, hogy mind a két korosztályban nagyon szép számban van résztvevő, és egyre nagyobb az érdeklődés, nem csak kicsiny falunkból, hanem a környező településekről is. A mottónk pedig marad a régi:

“Gyere horgászni, érezd jól magad, szerezz új barátokat, és élményekkel indulj haza!”

Megtört a jég a hölgyeket illetően is, a második versenyen Móni–Kriszta páros benevezésével. Kérjük mindazokat, akik érdekelve vannak ilyen megmozdulásban akár versenyző, akár csak szemlélőként jelentkezzen a helyi Természetvédők tagjainál.

Kolovocs József

Néptánc toborzó

A Ludas Matyi újra megszervezi a néptánc oktatását Ludason 6-10 éves gyerekek részére. A csoport vezetését Gulyás Emese vállalta fel, aki diplomás, munkanélküli tanítónő. Koreográfus, szakmai vezető Vas Brezovszki Tímea, néptáncoktató lesz. Kérjük, aki szeretné gyermekét csárdást ropni látni (és ha a gyerek is akarja) jelentkezzen a Helyi Közösség irodájában, a 753-050 telefonon.

Ludasnak, a környék legöregebb, zömében magyarok lakta, hagyományőrzéséről híres falujának évek óta nincs néptáncegyüttese! A különböző ünnepségeken többször érintette már ezt a témát valamelyik felszólaló. Joggal! Hát itt az alkalom, változtatni a helyzeten, színt vinni falunk kulturális életébe!

Kedves ludasiak, döntsük el, kell nekünk néptánccsoport, vagy nem! Ha igen, hozzunk érte áldozatot. A sikerért tenni kell! Próbákra vinni, vagy küldeni a gyereket, feláldozni a család más irányú programját, biztatni a kicsiket. A néptánc csapatmunka, próbát tartani hiányos létszámmal nem lehet. Elvárni, hogy a csoportvezetők megjelenjenek feleslegesen, nem tisztességes. Viszont a kitartó munka látható eredménye a szívet melengető, szemekbe könnyet csalogató előadás a színpadon. Ami pedig szemmel nem látható, az a gyerek jellemére, viselkedésére gyakorolt pozitív hatás. Alkalmazkodóbb, toleránsabb, magabiztosabb lesz. Gyerekpszichológusok megállapították, hogy a tánc nemcsak összehangolja a mozgást, de fejleszti a memóriát is.

Kedves ludasiak, ne hagyjuk ki a lehetőséget!

Vásárhelyi Teréz

 

Toleranciatáborban

Zvekán Edina és Takács Szebasztián júliusban a horvátországi Mali Lošinjban táborozott horvátországi, erdélyi, és magyarországi cserkészekkel. A tompai cserkészek ötlete volt hogy tengeren szeretnének táborozni, megírtak egy pályázatot amit meg is nyertek. Ez a pályázat fedezte a költségeink 70%-át, de kikötés volt, pl. hogy tolerancia tábort kell létrehozni, tehát 4 ország fiataljai legyenek a táborlakók, és hogy ezek a fiatalok min.15, max. 25 évesek lehetnek. Így került a két ludasi és még 15 vajdasági fiatal a horvát tengerpartra.

Íme néhány részlet a tábori naplóból:

Július 21:

„Amiben egyek vagyunk, abban vagyunk erősek,

amiben különbözünk abban pedig gazdagok.”

Új telepesek érkeztek a Losinj szigetre!!!!

Titokzatos hírek keringenek jövetelük céljáról.

Július 22:

„Együtt erő vagyunk, szanaszét gyöngeség.”

Harmadik nap éjjel robajra ébredénk,

Sátrunkból kinézvén sok toboz szállt felénk.

Csetepaté után édesebb volt álmunk,

Mint medve aludtunk, szortyogott a sátrunk.

Július 23

„Ne kutasd a jövőt, eljön az magától is!”

Egészségügyi jelentés: nekünk a nap még mindig jót tesz!

Amit furcsálunk, az a barátkozási módszer, amit délvidéki ifjak, és a tompai, csípőtájt általában keresztbe csíkos sellők produkálnak.

Július 24:

Aminek örülünk: végre az egész magyar altábor egységesen végigröhögte a zászlólevonást :-)

Július 25:

Amit el kell ismernünk: a kaja minőségére egyetlen rossz szavunk sem lehet!

Összeállította: Vásárhelyi Teréz

 

Egy csodás élmény

Csörgött benn a telefon. Öt perc múlva, megjelent anyu az udvarban, és megkérdezte:

– Szeretnél-e menni Németországba nyaralni a barátnőiddel?

Gondoltam, csak tréfál velem, hiszen még a tavasszal eldőlt, ki fog a palicsi iskolából utazni. Két barátnőm, Kovács Tímea és Habi Csilla bekerült a csoportba.

– Lemondta valaki, és az iskola vezetése keres helyette egy másik diákot, ne maradjon kihasználatlan a lehetőség. Feltétel, hogy azonnal döntsünk, és vízum legyen az útleveledben. Timi anyukája ajánlott téged.–mondta anyu egy szuszra.

Vízumhoz a Ludas Matyi-s tagságom segített, előtte kedden írattuk be. Az épületből kilépve, friss vízummal „gazdagabban”, megkérdeztem anyut, vajon ki fogom-e én ezt használni.

– Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. – válaszolta ő.

A készülődés napjai gyorsan múltak, és azon kaptam magam, hogy egy gyönyörű erdő melletti gyereknyaralóban találtam magam a München melletti Pupplingban.

Tizenhét napig voltunk a Bajor vöröskereszt, és München város vendégei. A szabadkai és nagyfényi gyerekekkel jól összebarátkoztunk. Mi szerbül tanultunk, ők magyarul. Kurt-tól, a táborvezetőtől sírva búcsúztunk.

Vlahovics Krisztina tanárnőnek hála a honvágy-gyal is sikerült megbirkózni. Jó volt, nagyon jó!

Vásárhelyi Anna

 

Tudósítónk jelenti!

Örömmel jelentem, hogy a Ludas Matyi színjátszó csoport három tagja Lévai Tamás, Zemkó Sándor és Gulyás Oldal Karolina Szlovákiában járt. Vörös Imelda jóvoltából úgynevezett Kelepelő táborban voltak nyolc napig. A tábor lényege, hogy a határon túli magyar gyerekek megismerjék egymást.

 

Először Zemkó Sándorhoz fordulok:

– Hányan utaztatok Vajdaságból?

– Hárman Ludasról és heten Noszáról.

– Ki szervezte ezt az utat?

Mess Attila.

– Hány gyerek volt összesen a táborban?

– Körülbelül harmincan voltunk Szlovéniából, Vajdaságból és persze a szlovákok.

– Milyen programok voltak?

– Első nap búcsúban és koncerten voltunk. Másnap lovas-íjász lovardában. Honfoglalási fegyverekkel bemutatót tartottak nekünk. Ki is próbáltuk a fegy-vereket, íjászkodtunk, kardoztunk és lovagoltunk.

– Milyen programok voltak még?

– Volt olyan, hogy csoportokra osztottak bennün-ket és el kellett színészkedni egy adott témát. Például: a honfoglalást, úszik a tábort, és tűzvészt a kolostorban. Nagyon izgalmas volt, mert lehetett komolyan és viccesen is játszani. Sokat nevettünk. – mondja Karolina.

– Ki foglalkozott legtöbbet veletek?

– Mindig együtt voltunk. Így tudtuk meg, hogy mi Vajdaságiak és a Szlovákiai gyerekek magyar nyelven tanulunk. Mi a szerbet, ők a szlovákot ta-nulják, mint az ország nyelvét. A szlovénok két-nyelvű iskolába járnak, párhuzamosan szlovén és magyar nyelven tanulnak – mondta Karolina.

– Ezek szerint sikerült összebarátkoznotok?

– Igen. Megbeszéltük, hogy levélben vagy interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot. Egy év múlva személyesen fogunk találkozni itt Vajdaságban.– mondta Saci.

Itt befejeztem a kérdezősködést, mert nevetésbe torkollott a beszélgetés. Azt hiszem nagyon jó élményekkel tértek haza a társaim. Sajnálom, hogy Tamás nem tudott részt venni ezen a szórakoztató beszélgetésen.

Utóirat: Gratulálok mindhármuknak a kitartó színészi munkájukhoz. További sikereket kívánok nekik.

Takács Dominika

 

Vezércikk, de nem a címoldalon!

Ennek a Hírharangnak legaktuálisabb témája a táborozás. Tíz ludasi fiatal nyaralt különböző táborokban falunk határain kívül. A ludasi táborban pedig magyarországi gyerekek vendégeskedtek. Sok gyereknek csak álom a családi, tengerparti nyaralás, így a táborozás lehetőségét is nagyon meg kell becsülni. Sokan és sokat dolgoznak azért, hogy gyermekünknek legyen néhány emlékezetes napja, ne induljon nyári élmény nélkül iskolába. A szervezők idejüket, energiájukat áldozzák azért, hogy minden rendben menjen, a gyerekek tényleg jól érezzék magukat. Legyen ízletes, változatos étel, megfelelő elhelyezés, a táborozók érdeklődését lekötő programok. Játékok a szórakozásért és előadások a tudás gyarapításáért. És állandó felügyelet! Ez a munka és áldozat pénzzel megfizethetetlen. De aki ezt vállalja, annak általában nem a fizetség a fontos, hanem ami a gyerekek arcára van írva, ami kicseng a nevetésükből, a viselkedésükből. Ez az igazi fizetség.

Más kérdés, hogyan lehet eljutni egy táborba. Lehet például szerencsével, mint Anna és Timi. Lehet fizetős táborba menni, mint a ludasi. Esetleg lehet esélye a gyereknek ingyen, vagy kedvezményes fizetésű táborozásra, ha aktív tagja a cserkészszövetségnek vagy valamelyik kultúregyesületnek. Amint azt a példák is mutatják. A táborozási igény nem megy ki divatból. Várjuk a következő idényt, és a jövő nyár lehetőségeit.

Vásárhelyi Teréz

 

A három Róka esete moldvai módra

Égyször vót, hun nem vót, vót égyször égy szögényasszony. Ennek az asszonynak akkora ereje vót, hogy fölért három másikéval. Születött ennek az asszonynak égy fija, aki ojan erős vót, mint kilenc másik embör. El is nevezte Kilencnek. Amikó kilenc fölcsöpörödött, szép szál fiatalembör lött belüle. Hallják, hogy a király (Vörös Árpád néptáncoktató Budapestről) kidobótatta, annak aggya lányát és fele királyságát, aki kiáll három nehéz próbát. Gyüttek is a világ minden tájárú grófok, bárófiak, hercegfik, hogy elnyerjék a király tetszésit. Köllették magukat. (Lukács Imre tanítványai, 6.-8. osztályos fiúk bodrogközi legényest mutatnak be). Mögérközött közibük Kilenc is, így tízen álltak a király elibe, hogy möghallgassák, mi az első próba. Az első föladat az vót, hogy mönyjenek ki a király legszöbb erdejibe, oszt hozzanak annyi fát, amennyit csak bírnak. A fák (3.-5. osztályos gyerekek, köztük a Róka lányok is, akiket Vörös Árpád és Pukli Gabriella ismertetett meg a moldvai táncok alapjaival) tánclépésben hajladoztak. A legényök a nehéz munka közben letértek égy kocsmába, ahun hallják, hogy valaki furulyázik. A legényök vidáman hallgatták a furulyaszót. (A hagszerkedvelőket Varga Imola oktatta a hangszeres zenére) Közben Kilenc csak dógozott, dógozott szorgalmasan. Ű termete ki a legtöbb fát. Látta ám a király, hogy kilenc a legdérékabb mind közű, örömibe összekacsintott az udvari bolondjával (Vas Endre a tábor egyik főszervezője, a táborlakók jóllakatója, azaz szakácsa), hogy ez ám a legény. A második föladat előtt azt mondta a király Kilencnek, hogy pihenjön lé. Így is történt. Arra ébredt az éccaka közepin, hogy valaki éneköl. Fölkelt Kilenc, hogy mögnézze, ki az, és tátva maradt a szája a csudálkozástul. Fiatal lányok, élükön a király lányával éneköltek és táncoltak. (Vas Brezovszki Tímea csinált kedvet a gyerekeknek a népdaltanuláshoz. Flóra és Hargita második helyet szerzett a népdalversenyen.) Miközbe járták a bodrogközi táncokat Kilenc szöme mögakadt a királylányon, aki igen szömrevaló vót.

Másnap a király kihirdette az utolsó próbát, hogy Kilenc ötesse mög az ű kilencszáz libáját. (Az apróságok Gazsó Tibor, a mesélő, és Lukács Fodor Viola vezetésével Dél-alföldi népi

gyermekjátékokat mutattak be.) úgy mögötette űket, hogy el is aludtak. Harmadik nap a király lékűdte a fiút a kút mélyire, hogy tögye lé a hidegre a sonkákat, szalonnákat. A legényök csak dobáták léfelé a húsokat, Kilenc mög csak rakta, rakta űket. A féltéköny kérők a végin égy harangot borítottak a kút tetejire, hogy Kilenc ki né gyűjjön. Mikor Kilenc fölért, léborította a harangot úgy, hogy a legényök hátraestek. Kilenc bodrogközi módra ünnepölt.

A király Kilencnek atta lányát, vele fele királyságát. Nagy lakodalmat csaptak, mindön vendég ropta, ki délalföldi, ki bodrogközi módra.

Így vót, mese vót, szép vót.

Kanizsamonostoron, idén 11.-ik alkalommal szervezték meg az általános iskolás gyerekek számára a néptánctábort. Kislányaim másodszor vettek részt benne. Nem riasztotta a kis sátorlakókat sem az éjszakai esőzés, sem a nagy meleg. Szabadidejükben a kézműves-foglalkozásokon nemezeltek, szőttek, gyöngyöt fűztek, agyagoztak. Esténként koncerteket hallgattak a Véka, a moldvai Árgyélus zenekar tagjai jóvoltából. Ők játszották a talpalávalót a táncpróbákon is.

Jövőre is ott leszünk!

Róka Csenge, Flóra, Hargita, és édesanyjuk

 

A hűség velünk születik

Ha valaki a lakóhelyük szerint ítélné meg, akkor bizony Gulyás József és felesége Ilona palicsi lakosok. Nekem azonban nem az a fontos, hogy mit írtak a dokumentumba, Ludas határai nem vasfüggönyként vesznek bennünket körbe.

Így amikor megtudtam, hogy milyen szép, eseményt ünnepeltek a közelmúltban (amely esemény sajnos egyre ritkább), habozás nélkül felkerestem őket. A házasságkötésük ötvenedik évfordulója, olyan alkalom, amit bátran ünnepelni kell, ország, világ tudtára kell adni. Hiszen az ötven évnek minden napján, jóban-rosszban, mint ahogy azt annak idején fogadták, kitartottak egymás mellett.

Kértem, mondják el életük főbb állomásait, osszák meg velem a kellemes, és esetleg fájó emlékeket. –Nem szeretnek ők szerepeli– volt Ilonka néni válasza, de azért leültünk egy kicsit a képes albumok mellé. S míg az esküvői képet kerestük, betekintést kaptam családjuk elmúlt ötven évébe.

Mindketten ludasi gyerekek voltak, igaz a falu két ellentétes végéből. A bálban ismerkedtek meg, és 19 illetve 21 évesen, 1959. április 13-án egybekeltek. Ilonka néni szülei osztották meg hajlékukat az ifjú családdal. Már a két fiúcska is cseperedni kezdett, amikor lehetőség nyílt külföldi munkavállalásra, hát Jóska bácsi elindult Németországba, hogy megpróbálja szerencséjét.

Hamarosan a gyerekek a nagymamára maradtak, mert Ilonka is követte párját. Nagyon nehéz, de nagyon hasznos időszak volt ez a család életében. Az idegenben eltöltött idő alatt rájöttek, hogy nincs jobb, szebb hely a világon a szülőföldnél. Megtakarított pénzükön megépült a családi házuk, háztartásuk. Föld, jószág, ami akkor egy fölműves háztartás természetes velejárója volt annak idején.

Bikákat és teheneket tartottak évtizedekig. Meg persze a vetemény, úgymond kikapcsolódásként. Ezek az elfoglaltságok mára már meghaladták erejüket, néhány éve üres az ól és az istálló.

Békés nyugdíjas éveiket élik. A három unoka és a dédunoka a szemük fénye, láttam Ilonka néni arcán mikor a fényképek válogatása közben a kezébe került egy-egy színes fotó róluk.

Matkovity Teréz

Medija-centar i Protokol
KONTAKT CENTAR 024
ZAŠTITNIK GRAĐANA
ZAŠTITNIK PACIJENATA
ФОНДАЦИЈА ЗА ПОМОЋ ПРИ ЛЕЧЕЊУ ТЕШКО ОБОЛЕЛЕ ДЕЦЕ И ОМЛАДИНЕ
Дигитализација културне баштине
 Razvojni fond Vojvodine
Servisne informacije
Registracija stambenih zajednica
Ustanove kulture
Obrazovne ustavnove
Mesne zajednice
Ustanove socijalne zaštite i zdravstva
Спортски клубови
Informator
Subvencionisanje komunalnih usluga
Naručivanje dokumenata
Lokalna poreska administracija
Informator
Development Strategy
Međunarodni festival pozorišta za decu   (22.09.2019.-27.09.2019.)